Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz. Istenről. Alapige 2Kor 3:17b. ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Szó lesz: 1. A szabadságról és a rabságról 2. Jézusra, a Szabadítóra van szükségünk! 3. Mit jelent a szabadság, és mit nem? 4. A Szt. Sz. és a szabadság kapcsolata.

1.) A szabadságról és a rabságról

A szabadság utáni vágy minden emberben benne van, de a szabadságot és a rabságot sokféleképpen értelmezik. Sokan rabságként élnek meg olyan kötöttséget is, amely szükséges és hasznos. Pl. tanulás, munka, családi kötelék.

Szélsőséges esetben azt tartják szabadságnak, ha bármit megtehetnek. De ez lehetetlenség. Csak Isten tehet meg bármit, az embernek korlátai vannak.

Az embernek a szabadságért folytatott folytonos harca legalább két dolgot bizonyít: 1. Az ember érzi, hogy rab. 2. Szabadságtörekvései hiábavalók, mert nem az igazi rabtartótól akar szabadulni. Így soha nem éri el a szabadságot.

Azt olvastuk, hogy ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Ebből következik, hogy az ember, akiben nem él az Úr Szelleme, a Szt. Sz., az nem szabad! Akkor sem, ha le tudna rázni magáról minden külső megkötöttséget.

Kép: Egy csapat ember zászlót visz ezzel a felirattal: „Éljen a szabadság!” Az emberek boldogok, kiabálnak, integetnek, mint akik éppen most vívták ki a szabadságot. Közben mindegyikük lábán béklyó van és hatalmas vaslánc.

Nagyon találó ez a kép. Szt. Sz. nélkül ilyen az ember: Azt gondolja, hogy ha leráz minden külső kötöttséget, akkor szabad lesz. Közben pedig egyre súlyosabb bilincs és rablánc kerül rá. Mindjárt elmondom, hogyan és miért.

Mi az a bilincs, amit sokáig nem vesz észre az ember? Mi okozza a rabságát?

A rabságunk igazi oka a bűn. A rabtartó pedig a Sátán, aki hazugságával rávette az embert a bűnre. Nemcsak az Édenkertben hazudott Évának, hanem most is hazudik, és ezzel az embereket folyamatosan a bűnben tartja. A bűnt a Sátán úgy állítja be, hogy attól lesz boldog az ember, és ezért ahhoz joga van. Ha ez igaz lenne, az emberiség boldogságban úszna, mert tele van bűnnel. De látjuk, hogy boldogság helyett keserűségben és lelki gyötrelemben vergődik.

Csak egy példát említek. Egy idő után a kísértő úgy mutatja be a házastársi hűséget, hogy az kínos kötelék. Nem vagy szabad. Lazíts rajta, és boldogabb leszel, ha pl. megcsalod a házastársad. Ebből aztán veszekedés, sok feszültség, sírás, végül válás lehet, amit főleg a gyerekek, de az elvált szülők is megszenvedik. Akkor a kísértő pl. az italozást ajánlja, és az alkohol rabja lesz. A többit el tudjuk képzelni.

Az Úr Jézus azt mondta: Ján 8:34 Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. Hiába tagadja bárki, a bűn miatt az ember, és az egész emberiség rabságban, szolgaságban vergődik. A rabtartónak, a Sátánnak a fogságában sínylődik, amiből nem tud kiszabadulni, ha valaki ki nem szabadítja.

2.) Jézusra, a Szabadítóra van szükségünk!

Mert nincsen más, aki hatalmasabb, erősebb lenne a Sátánnál. És nincs más, aki megbékíthetné Istent. Ugyanis az elkövetett bűneink miatt Isten ellenségei lettünk.

Az Úr Jézus azt mondta Ján 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. Ő ezért jött. A neve is ezt jelenti, hogy szabadító. Máté 1:21 nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

Ha a szabadításunk csak annyi lenne, hogy a Sátánt le kell győzni, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia. Neki a Sátánt legyőzni nem kérdés, hiszen a Sátán teremtmény, Jézus pedig a Teremtő. A Sátán egyáltalán azért létezhet, mert Ő tartja fenn. Zsid 1:3 J. Kr. a hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a Sátánt is.

Azonban a bűn kérdése nagyon komoly kérdés! Meg sem gondoljuk, mennyire komoly! Mert Isten igazságos. A bűn zsoldja: halál. A bűneinkért meg kell halni, ami nem csak a testünk halálát jelenti, hanem azt is, hogy elszakadunk Istentől. Ez a kárhozat! J. Kr. ezt is elvállalta helyettünk. A kereszten így kiáltott fel: Máté 27:46 ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? Ez volt az a pohár, amitől irtózott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle. De nem volt lehetséges, mert ha Ő nem vállalja, akkor mi örökre elvesztünk volna.

A bűn kérdésének a súlyát nézzük meg a Törvény szempontból is! Isten a Törvényben megtiltja a bűnt, ami a rabságunkat okozza. És helyette azt írja elő, ami jó. Pl. szeretni Istent, a felebarátot és tisztelni a szülőket. Vagyis a Törvény megmutatja, hogyan kellene élnünk, hogy szabadok legyünk, és ne legyünk Isten ellenségei. Róm 7:12 A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.

Azonban az a baj, hogy az ember nem tudja teljesíteni. A Törvény megmutatja a helyes utat, de nem tud erőt adni, hogy azon járjunk. Ráadásul, ha valaki nem teljesíti a Törvényben előírtakat, átok alá kerül. 5Móz 27:26 Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! Tehát a bűn miatt rabok lettünk, Isten ellenségeivé váltunk, és átok alá is kerültünk.

Ki szabadít meg, ki vált meg az átok alól? Gal 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. J. Kr. igen nagy árat fizetett a mi szabadításunkért: Meghalt a bűneinkért, megbékéltetett Istennel. Átokká lett értünk, elszakítva Istentől.

Ezzel Isten minden embernek biztosította azt a szabadságot, hogy választhat: Marad-e a bűn és a Sátán rabságában és a kárhozatban, vagy hisz J. Kr.-ban, és örök életet, üdvösséget kap.

3.) Mit jelent a szabadság, és mit nem?

Csak az szabad, akit J. Kr. megszabadított. A szabadítás több mint bűnbocsánat. Azt jelenti, hogy már nem kell vétkeznem, mert már nem vagyok a bűn szolgája. Most arra nem térek ki, hogyan vitte ezt véghez J. Kr., de ez tény. Aki új teremtés Krisztusban, akiben él a Szt. Sz., az megtapasztalta ezt. Róm 6:22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.

J. Kr. megszabadított a bűntől, a világ és a pénz szeretetétől, a test és az énem, a lelkem kívánságainak a rabságától. Megszabadított a félelemtől, az aggódástól, az emberek véleményétől való függésétől. Megszabadított a törvény átkától, de Istennek a törvényben leírt akaratától nem. Ellenkezőleg, erőt és hatalmat kaptunk, hogy az betöltsük. Róm 13:9-10 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet. Amit Isten a szívünkbe töltött a Szt. Sz. által. (Róm 5,5)

A szabadság nem szabadosság.

Gal 5:13 Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Tehát ne úgy gondolkozzunk, mint a világi emberek, hogy a szabadság azt jelenti, bármit megtehetek. A szabadság nem lehet ürügy a bűnre. Sőt még másra is vigyázni kell: 1Kor 8:9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Pl. szabadságom van bármilyen ételt megenni, meginni. De olyat nem eszek, nem iszok, amiről tudom, hogy a másikat megbotránkoztatja, mert ezt diktálja a szeretet.

1Pét 2:15-17 Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát; Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái. Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.

A hamis tanítókról pedig azt írja, 2Pét 2:18-20 Mert hiábavalóság kevély [szavait] szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől, Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó J. Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél.

Mindezekben helyesen élni és eljárni csak a Szt. Sz. segítségével lehet.

4.) A Szt. Sz. és a szabadság kapcsolata.

Alapige: Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság! Csak az él szabadságban, akiben a Szt. Sz. munkálkodik. Miért? Azért mert:

1. Nélküle nem ismerjük fel, mi a bűn, és azt sem, hogy bűnösök vagyunk.

2. Nélküle nem látjuk be, hogy a bűnnek és a Sátánnak a rabszolgái vagyunk.

3. Nélküle magunk erőlködünk. Nem látjuk be, hogy Szabadítóra van szükségünk.

4. Csak a Szt. Sz. győz meg arról, hogy J. Kr. a Szabadító, és Ő azt már el is végezte. Megszabadított a bűntől, a Sátán hatalmától és a törvény átkától, nekem csak el kell fogadnom. Megkaptam erre a választás szabadságát!

5. A Szt. Sz. vezet rá, hogy a szabadság nem szabadosság, nem lehet ürügy a bűnre.

6. A Szt. Sz. által jött a szívünkbe Isten szeretete, hogy be tudjuk tölteni a törvényt.

7. A Szt. Sz. által lehet, hogy a szabadságunkkal ne botránkoztassunk meg senkit.

8. A Szt. Sz. szükséges, nehogy a szabadságunk a gonoszság palástja legyen.

9. A Szt. Sz. vezet el és ad erőt arra, hogy Istennek szolgáljunk, hogy: Mindenkit tiszteljünk, az atyafiúságot szeressük; az Istent féljük; a királyt tiszteljük.

10. A Szt. Sz. ad erőt és bölcsességet, hogy a világ fertelmeit elkerüljük.

11. Hogy ne féljünk, ne aggodalmaskodjunk, mert nem félelemnek szellemét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét. (2Tim 1:7)

12. Hála legyen Istennek, hogy J. Kr. elvégezte a szabadítást, meghalt, feltámadott, a mennybe ment, és elküldte a megígért Vigasztalót, a Szt. Sz.-et, és a Szt. Sz. mindazokban él, akik hisznek J. Kr.-ban. Róm 8:9 Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé. A Szt. Sz. nélkül még a Sátán és a bűn rabszolgái lennénk, mert csak a Szt. Sz. által tudjuk elfogadni J. Kr. szabadítását.

Befejezés

Alapige: ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Csak a Kr.-ban hívő emberben él Isten Szelleme, csak a hívő embereknek van igazi szabadságuk. Ők szabadok a bűntől, a világtól, e világ fejedelmétől, a Sátántól, a testük és lelkük kívánságának az uralmától, a törvény átkától, félelemtől és aggódástól. A Szt. Sz. felszabadított arra, hogy az Úrnak szolgáljunk. A hitetlenek is érzik a szabadság hiányát, de nem látják az igazi rabtartót. Ezért hiábavaló harcot vívnak a vélt szabadságért.

Hála legyen Istennek, hogy a Fiú, J. Kr. a Benne hívőket, minket is megszabadított, és így valósággal szabadok lettünk! Ámen.